Kondás család szerint…

“Ausztália? Csak ha komolyan gondolod….
44 éves mérnök vagyok. 3 gyermek (iskolások), szerető feleség. Szeretjük azt ahol élünk, mégis, nyakig a nagy Magyar iskolarendszer útvesztőjében. Szülői értekezlet, megfelelés, stressz, a gyerekek szépen lassan összetörnek, és elvesztik önmagukat. Merre induljunk? Nagy család vagyunk. Ez már nem függetlenség. Európa? Hová? Hol van politikailag stabil környezet, jó oktatás (ahol nincs 9 hónapig tél :- ) Amerika – kizárt…. Ausztrália … Miért ne?
Az első gondolatok után biztosak vagyunk abban hogy ezt segítséggel tudjuk csak megoldani. Egy kedves Barátunk (aki már kinn futja a köröket PortMelborneben) ajánlotta Szilvit. És itt találkoztunk először Diener Szilvi vízumügyintézővel.
Budapest. 2017 tavasz…. Egy iskolaépület… egy iroda. Ausztrália térkép. Szívet melengető… Biztonság érzet…. Szilvi? Megdöbbentően határozott, vagány nő. Nincs kertelés… A és B verziók, értsd: legjobb és a legrosszabb ami történhet velünk. Tiszta és egyenes útmutatások. Itt-ott sokk, és megnyugvás. Azt érezzük hogy egy nagyon felkészült emberrel ülünk szemben. És innen indul a lavina… a Mi lavinánk….. ami itt-ott olyan mint egy kör a Szellemvasúton.
Elkezdjük a konzultációkat. Sokkol hogy mennyi mindent kell összeszedni, hogy az első megakadás a rendszerben hogy nem alkalmazott vagyok és több szerződés alapján dolgozom.
2017 Április. Egy kisebb irodával a hónunk alatt meglátogatjuk Szilvit, kiderül a pakk kevés. Hiánypótlás, még egy adag dokumentum, aminek nagy részét hiteles fordítóhoz kell vinni.
2017. Május. Tuti extra nyaralásra megy a fordító iroda a fordított anyagmennyiség után. Végre minden fordítva, másolva, Szilvi csekkol és beadja az anyagunkat. Nagy megkönnyebbülés, de csak azért mert nem tudom hogy ez még csak a belépő volt 😀
2017 Július. Hiánypótlás … ezzel jelentkezik Szilvi. Nem is tudom gyomorgörcs vagy megkönnyebbülés ha a nevét jelzi ki a telefon. A hatóságok a karrierepizódomhoz kapcsolódóan temérdek számlát és igazolást kérnek be. A lakás irodává alakul. Minden anyagot összerakok egy hét alatt. Feleségemmel gyakran beszélgetünk arról mit is várunk a folyamattól. A Siker szó csak halkan, kettőnk között hangzik el. A szüleinken kívül senkinek nem beszélünk a tervünkről. A gyerekek pozitívan fogadják, és a rájuk háruló nagy feladat, hogy mindezt még ne közöljék a suliban.
Első sokk: a PR vízum megszerzésének korlátozása. Az eddigi 50 éves korhatárt levitték 45 évre. Megjegyzem, októberben leszek 45. Az első kérdésem nyilván az volt hogy akkor Stornó? Szilvi szerint ez egy nagy csavar…. de ne adjuk fel. Mi mást tehetnénk?
2017. Augusztus. Sosem felejtem el…. Elfogadják a szakmámat. Szilvi hangjában is érzem hogy örül. Viszont az első nagy kanyar itt lép be, azzal hogy 3 hónap múlva ünneplem a 45.-dik Születésnapomat. Sosem akartam ennyire megállítani az időt. – Tények amikkel most szembenézek? 3 hónap múlva 45 leszek. Van 60 pontom ami a minimum. Felkerülök a listára, de bizonytalan a behívás. Van aki évek óta fenn van és a behívásra vár. Nincs időm! Patt helyzet. Tudom hogy a feleségem is megijed… érdekes ebben a helyzetben a gyerekek pozitív hozzáállása, szeretem ahogyan Hisznek. Néha csak ők bátorítanak minket.
2017. Október eleje van. A repülőn ülök, ami Melbournebe tart. Szilvivel a lehetelen küldetésen dolgozunk. Csak az jár a fejemben hogy megoldom. Szilvi, nem hiteget. Tényeket közöl, de tudom hogy mellettem van, hogy ha csak azzal támogat hogy ott van a vonal végén, de támogat. A feleségem a gyerekekkel otthon. Ez most erőteljesen a komfortzónámon kívül eső sztori. Hogy miért repülök? Egy PR vízumért. A lehetőségért. A Páromért, a gyerekeinkért. A Jövőnkért. Szeretem Melbourne-t. Ugyan egyedül, de meglátogatom az ismerősöket. Gáborékat és egy kedves családot. Ja, és munkát keresek. Hihetetlen, de blikkre munkát keresek mérnökként. És….. Közben telnek a napok, szorít az idő. Szilvi tanácsai igazán jól jönnek. Andi – a feleségem ment meg néha attól hogy csüggedjek. Azt mondja, fogjam fel egy klassz nyaralásként. Nézzek körül, élvezzem a helyet. Minden más ajándék. És, az első Csoda. Állásajánlat, szerződés, szponzoráció egy cégtől. KÉSZ! megvagyok!
Október 20…. landolok Budapesten. Szilvi egyébként már csak nevet, pocakjában (mindjárt szülni fog! – de még légyszi ne!!!!! ) egy kisfiúval. Minden összeáll…. majdnem…. a szponzor cégemmel éjjel kommunikálok. Hiányos a dokumentáció. De 21.-én napközben megérkezik a hiányzó pakk. mennyi időnk van? kb 3 óra a Születésnapomig. …. és BENN van az anyag… Szilvivel így ünnepeltük a 45.-dik Születésnapomat .
Innen ritkultak a telefonok. Megszületett Szilvi kisfia, zajlik az életünk. A család nem fogadja kitörő lelkesedéssel a jövőre vonatkozó terveinket, de mi ez most mindennél jobban akarjuk.
2018 Február vége. Beszélgetünk Szilvivel. A nomináció kapcsán hiánypótlást kérnek. Fogalmam sincs hogy ez jót vagy rosszat jelent. Szilvi hasonlóan az előzőekhez, igyekszik tárgyilagosan felvázolni mit (miket) jelenthet ez. Még egy jó hír. Behívnak orvosira. …. Március elejére kapok időpontot.
2018 Március 22. pontosan 5 hónapja adta be Szilvi a vízum kérelmet PR-ra…. és hív…. dolgozom. csak annyit mondd: “András, meg van a PR” Mit érzek? Határtalan megkönnyebbülést!!! Andi a barátnőjénél tortát süt… nem vette fel a telefont, majd visszahív. Együtt sírunk, együtt nevetünk. Meg vagyunk. Vagyis a nagy lépés meg van!
2018 Szeptember. Haladunk, készülünk. Október végén költözünk. A család ügyintézése még csak most jön…. DE hiszek abban ha valakinek helye van Ausztráliában, ott lesz. Akármerre kell megkerülnie is a Világot érte. Szilvi nélkül szinte lehetetlennek tartom hogy ezt végigcsináltuk volna. Nem csak szakmailag. Emberileg. Nem csak az ügyfele vagyok. Nem csak a megbízója. Barát. Rendkívüli szervező, intéző, segítő…. Ember, a legklasszabb értelemben. Nem tudom mit hoz a jövő. De azt igen, hogy a Barátunk lett. Mint látszik, a mi történetünk sem egyszerű. tele van csavarral és lehetetlen helyzetekkel. Ha ez nem így történik, akkor is nyugodt lenne a lelkünk. Szilvin semmi nem múlik, semmi nem múlott. Már csak nevetünk a folyamatos kitérőkön , ami az ügyintézésünket illeti. Lassan szállóige lesz hogy “Miért, volt valami nálatok ami simán ment?”
Nem tudom hogy a magyarban van-e a köszönömnél jobb szó…. talán a Hála.
Szilvi, Köszönjük hogy fogtad a kezünket, hogy bíztattál, vagy hogy épp nem bíztattál. A jó és rossz történetekért, a stresszért, és hogy mindig kitaláltunk valamit. Ja, és ha bármi van, megyünk utánatok a “Gödörbe”. Ja, és még valami. Ezt a levelet a feleségem segített megírni…. én vagyok a racionalitás, ő a lélek.
45 éves mérnök vagyok. 3 gyermek (iskolások), szerető feleség. Költözünk Ausztráliába.”
Kondás család, 2018 szepmteber 5.

Kondás család, 2018 szeptember